Mint keselyűk a döghús felett, úgy gyülekeznek sötét alakok. Trónolnak kihajított holmikon, szeméthegyek lábánál.

Megszállják a máskor békés utcát és bőszen gesztikulálva vitatkoznak a portékákról.

Kívülről nézve eléggé kaotikus a látvány, de belül biztosan szervezetten zajlik.

A buszok menetrendjét rozsdás, kerregő furgonok veszik át, ahogy a raktér vagy a plató szélesre tátott szája mindent elnyel.

A lenyugvó nap lassan nyújtja a szeméthalmok árnyékát, mintha nem is fogyna a törmelék. A munka még mindig zajlik. Szorgoskodnak a görnyedező alakok.

Ám épphogy felfigyelek arra, hogy mi folyik odakint, máris vége. A lomhalmaz szinte semmivé válik, ahogy széthordják.

A maradékot éppen néhány hajléktalan szelektálja. És ha már erre járnak, hát a kukákat is végig guberálják. Felismerhetetlen hangok recsegnek az egyik kisrádiójából, aki éppen meggyújt egy földön talált csikket és kezében összenyom egy kis alumínium kolásdobozt.

Ez a nagyváros tápláléklánca.