NÉMETORSZÁG – (helyszínek: Mühlacker, Stuttgart-Porsche Múzeum/Mercedes-Benz Múzeum, Baden-Baden, Maulbronni kolostoregyüttes)

Ahogy már korábban írtam, az utazás és Európa bejárása hagyománnyá, sőt szerelemmé vált. Elhatároztuk, hogy ha nem is minden évben, de amikor csak lehet, új helyszínekhez teszünk kis pipát a képzeletbeli bakancslistán. Így nyilvánvaló volt, hogy ’17-ben is végigszántjuk az Eu úthálózatát. Nem is akármivel. A Doktor akkor szerzett be egy BMW M4 Competitiont, ami hát… barátok közt is 450 lóerő a hátsó kerekeken. A színe aranyszerű (hivatalosan Austin Yellow metál), kipufogóból négy darab van, a tető nyilván gombnyomásra nyílik, a belseje hófehér bőr, itt-ott karbon berakásokkal. A jelszó, mint mindig: a diszkréció. Igazi autobahn bomber, egy négykerekű Messerschmitt. Ahogy doki mondja, az a baj, hogy Ő nem két végén égeti a gyertyát. Ó nem, barátaim. Ő kettétöri és mind a négy végéhez odateszi a Zippot, nagy lánggal… röviden így lett ez a kocsi a szekerünk.

Tokajtól nem messze, Rakamazon indult a túra és onnan egyenes úton Mühlackerbe. 1165 kilométer. Épp most szűk 12 órát ír a Google, amiből azért lefaragtunk “egy kicsit”. Erről az útról írtam is egy novellát. Ide másolok egy részt belőle: “…jó pár óra múlva már sötétkék volt fejünk felett az égbolt, miközben a nap sötétnarancs, sárga és élénkpiros szín kavalkád kíséretében kérlelhetetlenül kúszott esti hajléka felé, ezzel komótosan sötétbe borítva Németország gyorsforgalmi úthálózatát, az Autobahnt, amin éppen körülbelül kétszázharmincas, olykor pedig kétszázhetvenes tempóval vágtáztunk az esti horizont felé. Az égbolton már megjelentek az első fényesebb csillagok, amelyek elég bátrak voltak ahhoz, hogy egy aranyszínű, valóságos földi meteort kémeljenek, ami valahol Nyugat-Európában száguld egy sötétszürke betonszalagon pihenőhelyeket, benzinkutakat és egy-egy letérőt maga mögött hagyva…”

Most, hogy végiggondolom, ez a nyár tulajdonképpen szinte kizárólag az autókról szólt. Kismillió fotót készítettem, és nagyon nehéz volt szelektálni, hogy mi kerüljön fel ide, mivel sajnos a tárhely véges..

Elsőként Stuttgartot emelném ki, mivel itt két patinás autómárka hivatalos múzeumát is meglátogattuk. A Porsche Múzeummal kezdem, amely a mai napig az egyik legkívánatosabb autós – kötőjel – múzeumos emlékem. Ahogy áthajtottunk a körforgalmon, ami a miheztartás végett a Porscheplatz 1. szám alatt elterülő monumentális komplexum főbejáratánál van, kötelező megemlíteni a “szobrot”, ami a már említett körforgalom közepén van. Huszonhárom méter magas obeliszk, aminek tetején három, különböző generációjú 911-es vágtat az ég felé. Egyszerűen csodálatos. Körülötte folyamatosan kavarog a forgalom, de egy pillanatra megéri közel szaladni hozzá.

Visszatérve a főépületre.. Ezek nem viccelnek. Tömény autópornó az egész, ami már akkor elkezdődik, ha leparkolsz a múzeum mélygarázsában. Az egész szinten külön helyeken parkoltak a Porsche Múzeum gyűjteményének autói. Porsche 911 Turbo S, 911 GT3, egy Boxster Spyder és még hosszasan részletezhetném. Úgy kell visszanyelni a nyálad. Már ha vonz az ilyesmi. Ha nem érint, akkor sincs semmi baj, nem vagyok hittérítő, ám ha megmozgat benned valamit, akkor ott a helyed. Amit még mindenképp kiemelnék, hogy maga az épület modern, monokróm letisztultsága is annyira “porschés”, hogy telitalálat. A múzeummal szemben van egyébként egy autószalon is, hátha éppen kedvet kapnál egy 911 GTS kabrióhoz..

Emlékszem, hogy mennyire jó kis étterem volt a főbejárattól nem messze. Ott ettünk egy remek ebédet, majd ahogy mentünk fel a mozgólépcsőn a kiállítótérben, láttunk egy autószerelő műhelyt is, ahol a legkülönlegesebb, öreg túrakupék és versenyautók szépültek meg és kapták meg a nekik járó időszakos karbantartást. A tárlat átnyálazása hosszas folyamat, de megéri, mivel a márka megszületésétől kezdve, egészen napjainkig végigvezet a Porsche brand történelmén, miközben olyan autók vannak kiállítva, hogy abból is előjön a nyúlkálós kisgyerek, akit amúgy nem érint meg ez “az ügy”. Kezdve a 550 Spydertől. Igen, ebben az apró kasztniban halt meg James Dean is, miután karambolozott – ha jól tudom, épp egy autóversenyre tartva. De van itt 909 Bergspyder, ami egy 1968-as, tető nélküli, baromi könnyű és igen különleges jószág. De békésen pihen itt Porsche 918 Spyder hiperautó és 919-es Hybrid Le Mans LMP1-es versenygép is, sőt, egy ilyen 956-os is.

Miután bejártuk a több szintes épületet, még aznap átszaladtunk az egyik nagy öreg riválishoz, a háromágú csillaghoz. A Mercedes-Benz Múzeum szintén lenyűgöző. Egyedülálló kollekciót láthatunk itt, amely végigvisz, nem csak a márka történetén, hanem egy kicsit magán a német történelmen is. Végül is az egyik legrégebbi autómárka a világon. A tárlat érdekessége, hogy egy üveglift visz fel a múzeum tetejére és onnan lefelé haladva juthatunk el a múltból a jelenig, majd a jövőig és a motorsportig. Ahogy komótosan csoszog felfelé az üvegkabin, végig hangokat hallunk. A közlekedés kakofóniáját. Majd, ahogy az épület legfelső szintjére érünk, már csak a természetet és lovak patáinak a tompa kopogását halljuk, ahogy a város girbegurba macskakövein húzzák az előkelő hintókat. Innen indul a kiállítás, a végén pedig eljutunk a különleges F400-tól, a Vision Mercedes Maybach 6 kupé koncepcióig.

A Németországban töltött idő alatt egy kicsit a vidéket is bejártuk, így kötöttünk ki a Maulbronni kolostoregyüttesnél, amelynek különlegessége, hogy ez a legjobb állapotban fennmaradt, ilyen történelmi emlék. És valóban, egyszerűen egy csoda, maga az időutazás egy letűnt korba. A kolostor alapításának egy érdekes legendája is van: állítólag a szerzetesek nem tudták eldönteni, hogy pontosan hol építsék fel a kolostort. Ezért megraktak egy öszvért (németül Maultier) a kolostor kincseivel és engedték elfutni. Az öszvér egy kútnál (németül Brunnen) állt meg. Innen származik a kolostor Maulbronn neve.

Szerencsére az egész apátság teljes területe bejárható és mellette még egy-két remek vendéglőben is megpihenhetünk. Mi a bohém Kloster-Katz éttermet választottuk.

A kolostor után, Baden-Baden felé tereltük az M4-et és olyan hegyi utakon kanyarogtunk, amik úgy néztek ki, mint egy földre esett, jól átfőtt spagetti tészta. Csodálatos volt. Hegyi tisztások, fennsíkok és tavak mellett száguldottunk, és a zenét csak akkor hangosítottuk fel, amikor már bántotta a fülünket a négy kipufogó öblös ropogása és prüszkölése egy-egy visszaváltásnál. Végül persze eljutottunk a fürdővárosba, ami nem lett klisés: nem mentünk fürdő közelébe, helyette bejártuk a várost. A kalandozást pár nappal később, Strasbourgban, a kedvenc sajtéttermünkben zártuk.