NÉMETORSZÁG – (helyszínek: Mühlacker, Wolfach, Freiburg, Fekete-erdő)

Amikor Mühlackerben felkelt a nap, akkor egyből csomagoltunk és indultunk a Fekete-erdőbe, Wolfachba, ami egy körülbelül hatezer lelkes kisváros Baden-Württembergben. Az E-osztály egész este a szabadban parkolt, így a dízel kicsit krákogva kelt életre, de aztán ahogy felmelegedett a “kályha”, úgy simult ki az alapjárat is. Az utasteret és a csomagtartót megpakoltuk minden jóval, bőröndökkel, borokkal és sörökkel, aztán meg sem álltunk, csak toltuk a Birodalmi Csillagot, keresztül Németországon. Végre hazatért az autó.

Az autobahnon körülbelül kétszáz, kétszázhúsz volt az utazósebességünk, amihez éppen tökéletesen passzolt a Tankcsapda best of és gondosan összerakott drum and bass válogatásunk. A tört ütemek és a rock egymást kergetve dübörgött az utastérben, a kilométerek pedig fogytak. Késő este, eléggé nyálkás, ködös időben értünk a Fekete-erdőbe, egy egészen durva, szerpentines kanyarvadászat után, amit a két tonna körüli Mercedes egyébként kiválóan viselt, sőt, olykor még a fenekét is meg-megdobta. Másnap a kertben húst sütöttünk a grillben, beszélgettünk és söröztünk, egyszóval megváltottuk a világot.

A Fekete-erdő egyébként csodálatos. Tökéletesen passzol ahhoz, ha el szeretnénk bújni a világ elől és csak túrázásra, meg pihenésre vágyunk, ám kiváló útjainak köszönhetően az autózás és a motorozás szerelmesei is megtalálhatják a számításukat. Nekünk magyaroknak pedig már csak azért is fontos, mivel innen ered a Duna. A legfőbb turista célpontok: Freiburg, valamint Baden-Baden, a híres fürdőváros. Mi mindkettőt meglátogattuk.

Freiburg történelmi belvárosa igazi turistacsalogató, évente több millióan látogatják meg. Katedrálisa, középkori épületei, zömök óratornyai, macskaköves utcái, valamint keskeny csatornái gyönyörűek. Az éttermek, és az apró, hívogató poharazók pedig első osztályúak. A város felé magasodik a Schlossberg hegy, amin 2002 óta áll egy kilátótorony is. A hegyre mindenképp megéri felmenni, mivel csodálatos a panoráma. Baden-Badenben egy évvel később, 2017-ben jártunk.

A 2016-os emlékeket még annyival egészíteném ki, hogy nem jó ötlet ha egy haslach-i diszkóból hajnalban, részegen és gyalog indultok el Wolfachba, át a hegyeken, úgy, hogy az egyetlen fényforrás csupán a telefon vakuja. Adódhat a kérdés, hogy honnan tudom… Hát onnan, hogy éppen nem állt taxi a diszkó előtt, amikor hazaindultunk volna és hát ha a Google Maps azt mondja, hogy srácok, ugorjatok a kútba, akkor természetes, hogy beleugrunk. Reggel hétre értünk a falu határába, az eső szakadt és egy kutya is megkergetett minket. Alles gut!

FRANCIAORSZÁG – (helyszínek: Strasbourg-Grande Ile, La Cloche á Fromage étterem, Mulhouse-Cité de l’Automobile)

Ebben az évben Franciaországba is átszaladtunk, mivel Strasbourg autóval csupán egy bő óra Wolfachtól. Számomra ez volt az első találkozás az országgal, viszont azt már akkor is éreztem, hogy nem az utolsó. Ahogy közeledtünk a városhoz, egyre izgatottabb lettem, mivel a barátok beharangoztak egy – állítólag – nagyon különleges sajtéttermet, plusz azt, hogy az óváros valami csodálatos. És valóban! Az Ill-folyó szigetén fekvő városmag (a Grande Ile) egy történelmi, építészeti és kulináris ékszerdoboz. Sőt, a világörökség része is. Tradicionális, fagerendás házai, a kandeláberek sárgás fénye, az ablakok kopottas, vagy épp élénk színre festett zsalugáterei és persze a kis pékségek és kávézók végtelen sora… Csodálatos egy hely, látni kell. Leginkább Brugge-hoz hasonlítanám a látványt.

Ahogy a végtelennek tűnő sikátorokban bóklásztunk, végül eljutottunk AZ étteremhez, ahová az elmúlt években többször is visszakalandoztunk, annyira remek: La Cloche á Fromage (az étterem hivatalos honlapja ez). Az utcán sétálgatva, a fakó sárga napernyőket látva először meg sem mondaná az ember, hogy milyen ínyenc csodavilág lapul a régi épület belső tereiben. Amikor benyitunk egy óriási üvegbúra alatt, kivilágítva hívogatnak a különleges sajtok, amelyeknek egyszerre hívogató és karakteresen orrfacsaró illata már messziről “megüt”. Viszont lényeg a lényeg, itt tényleg órákat el lehet és kell tölteni. Itt finoman kell kortyolni a borokat és a fogások között nagy szüneteket tartani. Közben elmélyedve elmélkedni világról, szerelemről, tervekről és arról, hogy milyen bor legyen a következő palack nedű… Ami viszont kötelező elem a menüről, az a raclette, valamint a fondü.

Mivel az egész társaságunk él-hal az autókért, így a listánkon még volt egy amolyan “Szent Grál” helyszín, Mulhouse-ban. Az autómúzeum neve Cité de l’Automobile és aki autófanatikus annak egy igazi térdremegős élmény lehet. Egyrészt, mert akkora, hogy mire az egészet bejárod, az felér egy komplett lábnappal, másrészt mert nem csak óriási, hanem különleges is. A kiállítás 1978-ban nyílt meg és azóta évente több százezer látogatót vonz. A hatalmas csarnokokban több mint ötszáz autó van kiállítva, továbbá itt találhatjuk a világ legnagyobb Bugatti gyűjteményét, a Schlumpf-kollekciót. Ami különleges és Bugatti, az itt van. Igazi kuriózum például a Bugatti Royale, vagy a Bugatti Royale Esders Roadster.